A cím elég egyértelmű, a következőkben 56 darab képeslapot fogtok látni az 1957 és 1972 közötti időszakból.

Bevezetőként csupán két történetet szeretnék röviden elmondani.

Az első arról szól, hogyan kerültek hozzám a képeslapok. A mamám egy háromlakásos kertes házban lakik már olyan régen, hogy még én is ott születtem. A másik két lakásban nagyobb volt a fluktuáció. Amikor úgy 10-12 éve egy harmincas éveiben járó kétgyerekes hölgy elköltözött, megkérte a mamámat, hogy a fölöslegessé vált holmiját, amit addig a közös tárolóban helyezett el, dobjuk ki lomtalanításkor. Nos ezen holmik között volt néhány képkeret mellett 300-400 képeslap és 100-150 családi fénykép is. A képkereteket felhasználtam, a többit egy dobozban eltettem, s csak most kerestem elő, gondolván, hátha lehet kezdeni velük valamit a retro jegyében.

A másik történet a képeslapokból bontakozik ki. Mindnek ugyanaz volt a címzettje, egy házaspár, s a képeslapok többségét a fiuk írta. Persze a szövegekből és a családi fényképekből egy részletesebb történet is rekonstruálható lenne, de most itt csak a fő eseményeket említeném, ami tulajdonképpen egy 56-os távozás története. Ezért választottam ki pont 56 darabot. Időben az első képeslapok 1957 márciusából, Olaszországból származnak, aztán jön néhány hajós kép és a megérkezés Kanadába. Itt két városnak, Montrealnak és Torontónak van kiemelt szerepe. Emellett a nyaralásoknak: először Kanada, a nagy tavak környéke, aztán a legfontosabb és visszatérő helyszín: Florida. Meg még néhány más út: New York, a nyugati part, Hongkong. A képeslapok sora 1972-ben fejeződik be, amikor először elindulnak Európán keresztül hazafelé.

Persze ez csak az egyik lehetséges történet, hiszen a nagyon kevés információból számos más elbeszélés is (re-)konstruálható lenne. Olyan ez, mint a kozmológia: a tények alig korlátozzák a fantáziát.

A képeslapokat helyszínek szerint csoportosítottam, az időpont nem mindig megállapítható, és néhány szöveget is kiemeltem.

A zene jazz és amerikai, és ez az időszak. Az ok a vetítésből sejthető lesz. Szóval kivettem egyet a számomra legfontosabb két XX. századi jazz zenész 1955 és 1961 között készült közös felvételeiből. A két zenész pedig Miles Davis és John Coltrane.

Elhangzott 2007. május 19-én Szigetszentmiklóson, a 4. Arnolfini Tavaszi (Retro) Fesztiválon, az Arnolfini Pro Galéria No16-os bemutatójának bevezetőjeként.