Einstein szerint az idő az ember találmánya, valaki mástól meg nemrég olvastam, hogy az idő nem létezik, csak folyamatos jelen van. Egy ideje ebből a forrásból táplálkoznak művészeti kutakodásaim; megpróbálok régi monokróm fotókból és színes, olykor teljesen mai kollázselemekből egyfajta időtlen jelent alkotni.
Elhangzott 2007. május 19-én Szigetszentmiklóson, a 4. Arnolfini Tavaszi (Retro) Fesztiválon, az Arnolfini Pro Galéria No15-ös bemutatójának bevezetőjeként. |
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én amikor kicsi voltam, és szépia színű meg fekete-fehér fotókat nézegettem, úgy gondoltam, hogy ami a születésem előtt történt, az mind monokróm volt. Hogy a később rólam készült képek is talán azért fekete-fehérek, mert az egyszerűen a múlt, az elmúlt események színe. Hogy a dolgok az idő múlásával elszíntelenednek. 
Arra, hogy ez a hozzáállás mennyire belém betonozódott, akkor jöttem rá, amikor a közelmúltban Hitlerről készült színes fotókat és filmfelvételeket láttam. Hírtelen világossá vált számomra, hogy ha félretesszük napi harcunkat az idővel, és megpróbáljuk a történelem magasságából nézni a dolgokat, kiderül, mennyire relatív az egész, mennyire csak a perspektívától függ. 
Alapvetően manuális alkotónak tartom magam, szeretem a munkát a papírral, ragasztóval, festékkel, de egy ideje barátom lett a komputer. Épp az említett kutakodás közben értem el ugyanis a határaimra, és fedeztem fel a digitális munka előnyeit, ahol mintegy a ragasztgatást folytatva újabb rétegeket hordhatok egymásra, sőt bele is nyúlhatok a képekbe. 
Ez a metódus változatlanul hatalmas lehetőségeket tartogat a számomra. Amit most láttok, egy újabb szint ebben a kutakodásban. A komputer adta lehetőség, hogy a képekhez zenét is társíthatok, régi vágyamat váltotta valóra. Azt az elképzelésemet ugyanis, hogy a kiállításaimat mindig zenékkel együtt lehessen nézni, eddig még nem igazán sikerült megvalósítani, pedig a zene alapvető öröm- és inspirációforrás az életemben. 
Most első kísérletemet fogjátok látni ez ügyben. Az etűd címe: Az időn kívül. Weöres Sándortól származik a mondat: Élj az időn kívül, amennyire lehet. Ez egyfajta koan nekem, amit a zenmesterek adnak a tanítványaiknak. Több mint 20 éve próbálom megfejteni és a valóságban megvalósítani. Az utóbbi években készült kollázsaim, akárcsak a digitális változat, egy-egy nekifutás ennek a gondolatnak a felfogására. Köszönöm az Arnolfini Archívumnak, hogy "belevezérelt", és teret kínált erre a kísérletre.