Zsubori Eszter
Weöres Sándor: Hölderlin
míg lábon járok eszméletlen élek
elalszom és álmomban ébredek fel
a távolság gyűrűvé összezárul
nem világít nekem többé a reggel
a térben a fekete nap ragyog
nem tudom mikor dél és mikor éj
égi léggel öntöz külön időm
állandó boldogság és nincs veszély