Az egész csak egy könnyű nyári kalandnak indult.

Tengerpart délen, szédítő napsütés egy horvát kisvárosban, érdekes építészeti részletek. A kuszaságból, a - minden mérnöki rendezői hajlamtól mentes - káoszból összeálló rend szépsége. Szűk sikátorok, fölénk magasodó kőfalak, zárt tömegek. Csupán az ablakszemek adnak némi kitekintést.

Félrekapott tekintetek, lecsukódó szempillák. Bezárkózás és bezáródás.

A XX. század végén már vannak elképzeléseink arról, hogyan tudja elviselni az ember a háborút... De hogyan tekintenek ránk az ablakszemek néhány évvel a borzalmak után?

Tenke István , 2001. október 21.
Szigetszentmiklós