Site Ations New-York, Staten Island, Snug Harbor Cultural Center
A projektet megvalósítják: Dárdai Zsuzsa mediális művész
és Saxon-Szász János képzőművész

A NY Staten Island, Snug Harbor Cultur Center Site Ations programjának keretében, 2001 júniusában elvégzett művészetkutatói munkánk során világossá vált előttünk, hogy az 1885-ben alapított SI Institute of Art & Siences nevében szereplő "művészet" és "tudomány" kifejezések elsősorban az intézményben fellelhető gyűjtemények tartalmi meghatározására vonatkoznak. Pedig a gondolkodás és kultúra történetének nem is oly távoli pontján a művészet és a tudomány együtt léteztek, nem voltak elválasztva egymástól.

Nevezetesen, az Institute of Art & Siences igen gazdag természettudományi és egyéb dokumentumokkal, valamint tárgyi értékekkel rendelkezik, továbbá figyelemreméltó fotóarchívumot, és szerény, de értékes képző- és iparművészeti kollekciót tudhat magáénak. Tehát, az intézményben megtalálhatók a természettudomány klasszikus értékei, és a művészet hagyományos és folklór elemei, de nincs szerves kapcsolat, a két terület között.

Az "Élet az élettelenben" című projektünkkel az intézmény nyersanyagaira támaszkodva, a technikai médiumok alkalmazásával szeretnénk felmutatni egyfajta átjárási lehetőséget: alkotóként tolmácsnak szegődünk természet, tudomány és művészet között, s megkíséreljük mozgásba hozni a gondolatokat a természet rejtélyei felett feltett kérdések nyomán. A természet nem statikus, hanem egyfajta dinamika, mozgás, növekedés jellemzi, ahogy például egy fa, vagy más élőlény (ember, állat) kifejlődik, felnő. A művészet pedig megkísérli imitálni ezt a növekedést, mégpedig a különféle formák segítségével, és így jönnek létre a különböző festmények, szobrok, mobilok, szimulációk, automaták, fraktálok. A számítógép már képes ennek a növekedésnek az utánzására.

Elképzelésünket a Staten Island Institute of Art & Siences régi/vagy új, belső tereiben kívánjuk megvalósítani.

I. DENTRIT (Kris-Táj)

2000. nyarán, egy dél-franciaországi kisvárosban építkezési anyagok között olyan kövekre bukkantunk, amelyek felületét látszatra "bokrok, fák, virágok" borították. Lázasan kutattunk eredetük után, mígnem megtudtuk: az élő természet "szervetlen" objektumaival, a növények növekedésének megfelelően burjánzó kristályokkal, dentritekkel van dolgunk. A talált kődarabkák rajzolatának digitális feldolgozása során ügyelni kellett arra, hogy a "művészi" beavatkozás ne sértse meg az eredeti alkotót. A folyamat során a természetes és a mesterséges képek - vizuális jelek, jelenségek - közötti szinkronitást keresve az elektronikus médiumok segítségével így sikerült leképezni a "teremtés absztrakt csodáját".

Hol húzódik a határ, élő és élettelen természeti lét között? A tudományos magyarázat szerint a dentrit görög szó (dendrit), fa vagy bokor módra elágazó, esetleg páfrány, moha vagy egyéb növényi alakra emlékeztető ásványi képződési fekete vagy barna rajzolat, melyet leggyakrabban márgapalán, mészkövön, homokkövön, de egyéb ásványokon, kőzeteken is lehet észlelni. A kőzet igen finom repedéseibe vagy hasadékaiba vas vagy mangán tartalmú sók hatolnak, melyekből az oldóanyag elpárolgása következtében a vas-, illetve mangánoxid sajátságos, a fa elágazására és egyéb növényi alakokra emlékeztető módon válik ki. A tudományos magyarázat alapján mégsem kapunk választ arra, miért éppen növényi formák rajzolódnak ki a vas- és mangánoxidokból. Egy mélyebb összefüggésrendszer alapján jól tudjuk, hogy fraktálokkal, a természet önismétlő ősrendszereivel van dolgunk.

A kiállításon bemutatásra kerül: a múzeumban fellelhető valóságos tárgyobjekt, három nagyméreti vászonra nyomtatott színes digitális kép, és egy képernyőn nyomon követhető komputer-animáció, amely szimulálja a dentrit növekedését.

II. CICADAS

Az egyik legértékesebb gyűjteménye a tudományos kollekciónak a rovargyűjtemény, amely mintegy félezer fajtából áll. William T. Davis, az intézmény egyik alapítója érdeklődésének középpontjában ugyanis a cicadas állt; élete során 60 ezer példányt, ezen belül 450 fajtát gyűjtött össze. Legkülönlegesebbek a helyi specialitások. Ezek a kis rovarok metamorfózisuk után, összesen két hétig élnek. Tehát teljesen kifejlett formában történő életük 15 napból áll; ez a felfedezés ösztönzi a tudósokat, hogy feltételezzék: a cicadas funkciója az életben csak arra korlátozódik, hogy önmagát reprodukálja.

Ez a felfedezés természetesen több filozófiai és művészeti problémát vet fel, amelyek arra fókuszálnak, vajon milyen viszony van az élet és a halál között. Vagy az egyik fogalom a másik meghatározására alkalmas csupán? El tudjuk-e képzelni a földalatti élet éveit, azt a 17 évet? Ezek azok a kibuggyanó kérdések és paradoxonok, amelyeket felvetünk, és amelyek véleményünk szerint számíthatnak a befogadók érdeklődésére, a maguk konceptuális és filozófiai teljességében.

A kiállításon bemutatásra kerül: az intézmény gyűjteményéből egy helyi specialitású cicadas-kollekció három nagyméreti vászonra nyomtatott színes digitális képfeldolgozása, és egy képernyőn nyomon követhető komputer-animáció a feltűzdelt rovarok művészi eszközökkel történő újraélesztéséről.

III. PILLANGÓ

A befagyasztott szépségkollekció már önmagában egy paradoxon. A színes pillangók a természet szépségét mutatják, de a tudomány és a művészet célja érdekében ehhez előbb el kellett pusztítani őket. Egy-egy kiállításon a pillangók látványa a látogatók csodálatát váltja ki, miközben ugyanaz a pillanat, jobb esetben arra készteti őket, hogy megemlékezzenek az áldozatról, amellyel e kis lények adóztak a "tudomány" oltárán.

Az izgató színek és formák a pillangók természetes állapotát idézik, de a törzsük közepébe nyomott gombostű jelzi, hogy valójában mumifikálódott tetemeket csodálunk. A gombostűre szögezett szépségek paradoxona egy kihívás. Felveti az ember felelősségét a föld valamennyi teremtményével szemben. Projektünkkel, miközben tisztelettel adózunk a pillangók halálának, megpróbáljuk a művészet eszközeivel újraéleszteni, élővé varázsolni őket.

A kiállításon bemutatásra kerül: az intézmény gyűjteményéből egy helyi specialitású pillangó-kollekció három nagyméretű vászonra nyomtatott színes digitális képfeldolgozása, és egy képernyőn nyomon követhetű komputer-animáció a feltűzdelt rovarok művészi eszközökkel történő újraélesztéséről.

Dárdai Zsuzsa-Saxon-Szász János, 2001., Budapest