1936-ban született Budapesten. 1956-ban a szegedi Pedagógiai Főiskola hallgatójaként került börtönbe, 1959-ben szabadult. 1961-től szabadúszó kiállító festőművész, könyvgrafikus. Közben statisztált, lexikont szerkesztett, alkalmazott grafikával foglalkozott. 1991-től rendszeresen ír és publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket, tanulmányokat és esszéket. 1993-tól 1998-ig képzőművészeti műsorokat szerkesztett az MTV-nél. 1994-től a Belvárosi Művészek Társaságának alapító és vezetőségi tagja. 1995-től a Magyar Festők Társaságának alapító tagja és ügyvezető alelnöke, majd 2002-től elnöke. 1967 óta 18 önálló kiállítása volt Budapesten, vidéken és külföldön. Művei emellett számos kollektív kiállításon szerepeltek és több gyűjteményben megtekinthetők. Szívesen rendez és gyakran nyit meg kortárs festészeti kiállításokat. Az 1956-os emlékérem kitüntetettje, Munkácsy- és Simsay-díjas.

[Fotó: Vargha János]

Önálló kiállítások
1967 Fényes Adolf Terem, Budapest 1968 Bartók Béla Klub, Pécs 1969 Művelődési Ház, Szentendre 1982 Helikon Galéria, Budapest 1983 Hazai Fésűsfonó Művelődési Ház, Budapest 1984 Bartók Galéria, Szeged 1986 Óbudai Pincegaléria, Budapest
1992 Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest 1994 Vigadó Galéria, Budapest (Mózes Katalinnal és Ganczaugh Miklóssal) 1996 Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat 1997 Francia Intézet, Budapest + Nádor Galéria, Budapest 1998 Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza, Dunaújváros + Xántus János Múzeum Rómer terme, Győr 1999 Rozsnyó, Szlovákia (Barabás Mártonnal) 2000 Gyergyószentmiklós, Románia (Barabás Mártonnal) + Csepel Galéria, Budapest 2001 Pintér Sonja Galéria, Budapest (Kelemen Katával) 2005 Pintér Sonja Galéria, Budapest 2005 Pulchri Studio, Hága (Ganczaugh Miklóssal, Mózes Katalinnal, Turcsányi Antallal) 2006 Art9 Galéria, Budapest

Könyv
A rajzról. Corvina, 1973. + A tárlat metafizikája. Liget, 1999.

"...a műalkotás beleszületik a műfajába, más anyagban tolmácsolhatatlan. Mégis újra meg újra kísérletet teszünk az elmondhatatlan kifejezésére, főként azért, mert a beszélt nyelv itt és most a vizuális nyelvnél egyezményesebb. Pedig ez a bizonyos festői kifejezésmód és eszköztár már a XX. század elején megvívta szabadságharcát, és közhírré tette szuverenitását meg függetlenségét szüzsétől, zsánertől, de még az ábrázolás konvenciójától is. Ám a legteoretikusabb elmék, a festészet poeta doctusai sem tudták e nyelvet általánosan érvényes rendszerbe foglalni. (...) Ezért, hogy minden művésznek keményen meg kell küzdenie a kifejezésért: (...) saját szótárat és nyelvtant kell létrehoznia."