Ha nagyon vissza akarok menni az időben, be kell vallanom, hogy a "nyomdázás" - állatos pecsétjeimmel, majd később a betűssel, amellyel szövegeket is ki lehetett rakni egy kis fém sínben - egyike volt a kedvenc játékaimnak. Nem is beszélve a revelációról, amit a Kis Postás nevű doboz jelentett a karácsonyfa alatt...

Az ilyesmi nem múlik el. Legfeljebb szunnyadozik.

1995-ben úsztam bele a nemzetközi mail art-hálózatba, s ott újra találkoztam a pecsételéssel, pontosabban annak felnőtt változatával. Az Eltűnt idő nyomában-t olvastam éppen, és az az ötletem támadt, hogy megpróbálom Proust képét megmetszeni. Lenyűgöző volt az élmény, ahogy a Letraset-kés elmerült a gumiban, és különösebb erőlködés nélkül sikerült minden fölöslegeset kimetszeni.

Lakner Zsuzsa (Stuttgart, 2008. január)