Máté Gyula és az Árnyékkötők
Elektrografikák az Árnyékkötők folyóiratból |
<< | play | >> | menü |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szócikk-részletek az Árnyékkötők Kislexikonból Árnyékkötők Máté Gyula (Árnyékkötők / Shadow Weavers- copy art, fax art, computer art (1989-2004); Árnyékkötők Alapítvány, 2005.; 368 oldal + CD-ROM; szerkesztő: Dárdai Zsuzsa) Az Árnyékkötők művészeti folyóirat lapszámai, No4 1991/1 (4 grafika) No5 1991/2 No7 1992/1 No10 1993/2 No13 1994/2 No21-22 1998/1-2 No24-25 1999/1-2 No26 1993/3 No27 2000/1 No30-31 2001/2-3 (CD-ROM)
Írások Máté Gyuláról az Árnyékkötők folyóiratban [1] A művészet története az eszközök fejlődésének története is. Azt kockázatos lenne gondolni, hogy maga a művészet fejlődik, hasonlóan a technikához, nem is az a dolga. A művészet mindig korának tükre, annak lényegéről vall, vágyairól, eszményeiről, mint a görög koré szobrok, a gótika magasba törő áhítata, a barokk ünnepélyes szertelensége. Eszközei is ezt szolgálják: a camera obscura felfedezése a perspektivikus ábrázolást segítette, az olajtechnika a XV. századi Itáliában valósággal forradalmasította a festészetet. A technika mindenképpen hasznos eszköz, de nem a művészet lényegét jelenti, jóllehet mindig árulkodik a korról, bár az is igaz, hogy minden kor többé-kevésbé olyan technikai színvonalat ér el, amilyenre szüksége van. A XX. század ontotta az új felismeréseket, az elemi részek fizikája pedig olyan világot tárt fel, amire korábban gondolni sem lehetett. Mindez a művészetre is hatott, szemléletben és technikában egyaránt. Kállai Ernő a természet rejtett arcáról írt izgalmas tanulmányt, a látszat mögött keresve a lényegest. Azt már Platón is felismerte, hogy az egyenes és a kör önmagában szép, nem kell valami meghatározott tárgyhoz kapcsolódnia, s nekünk azt kellett megtanulnunk, hogy a kép magában, mint szín és forma, szép, akkor is, ha nem kelti az érzékelhető valóság képzetét. Közben változtak az eszközök, még csak azt sem mondhatnám, hogy tökéletesedtek, inkább csak alkalmazkodtak a korhoz. A görög szobrász így használta fel a bronzöntés technikáját, a reneszánsz festő az olajfestéket. Máté Gyula is ezt teszi, midőn olyan eljárással, amit korábbi művészek nem ismerhettek, elektrofotogramokat készít, de voltaképpen Platón gondolatát valósítja meg, midőn azt tudatosítja bennünk, hogy a kör és az egyenes jelentésétől függetlenül szép. Nem tudjuk, milyen lesz a XXI. század művészete, még a mi századunk művészetéről sincs világos képünk. Egy azonban bizonyosnak látszik, a legközelebbi jövő a művészet demokratizálódásának korszaka lesz, amikor a művészet a szó valódi értelmében közkinccsé válik. Az eredeti alkotások, legyen szó akár egy szerény vázlatról, egyre kevésbé hozzáférhetőek, s helyükbe valami másnak kell lépnie, például az elektrofotogramnak, a maga sokszorosítható egyszeriségében. Máté Gyula ennek az eljövendő közösségi művészetnek a hírnöke. Munkáiban az esztétikai elem egybefolyik a társadalmi igénnyel, mert művészet nélkül nem lehet élni, ezt már az altamirai barlang lakója is tudta. A XX. század, de még inkább a XXI. emberének a művészet új formáival kell együtt élnie. Sokszorosítási technikák eddig is voltak, az elmúlt néhány évtizedben tökéletesedtek is. Az elektrofotogram azonban több az eddigieknél, a kép az eljárás során alakul s a művész a technikával fog össze, ami engedelmesen követi képzeletét. De a néző együttműködésére is szükség van, mert a kép nem tényeket közöl, hanem a jelenlétet kínálja, a részvételt. (Részletek Máté Gyula 1991. február 4-én nyílt bonyhádi kiállításának megnyitójából; Árnyékkötők, 1991/1) [2] Máté Gyula reprezentatív kiállítása a Szombathelyi Képtárban még a munkásságát ismerőknek is jónéhány meglepetéssel szolgált. A hatvanas-hetvenes években készült tűzzománcképek, s az elmúlt két évtized elektrografikai alkotásai egyszerre jelezték a műfajváltás lehetőségét és a töretlen kontinuitást. Közel negyven tűzzománc kép került bemutatásra a tárlaton. Színvilágában Máté Gyula a "természetes áttűnések" koloristájaként aposztrofálható, mert elsősorban a formák mozgását, a dinamika érzékivé tételét tűzi ki céljául. Mint ahogy az anyag hő hatására felszíni formáit, jellegét megváltoztatja, úgy követik az egyes alkotások a természetes átalakulás különböző periódusait. Ezért adják a színek az organikus megjelenés egyszeriségének élményét, s szavatolják az emocionális töltés hitelességét. Nem véletlen, hogy a színvilág prezentációs funkcióját említettem elsőként, ugyanis ezt tekinthetjük kiindulópontnak, s nem az első felületes rápillantás nyomán kialakuló absztrakciós tendenciákat, konstruktivista megközelítéseket. Természetesen a megkomponáltság, az érzések, motívumok rendbe szervezése mindegyik kép végső alakjának meghatározó elemévé válik, de ez sohasem az öncélú, már-már geometrikus sablonná merevedett design konzumesztétikájának jegyében, hanem a már jelzett szellemi-művészeti tartalom igézetében zajlik: van lehetőségünk, hogy az anyag átalakulásának különböző modulációit antropológiai dimenzióink teljességében értelmezzük. A "rákos burjánzás" képi toposzai, a "kozmikus metaforák" és a "mágneses erővonalak" transzcendenciát idéző "formatartalma" így a széles spektrumú, mindent számba vevő művészi világkép esélyét hangsúlyozza. Hogy mindez lehetségessé vált, azt nem pusztán a már megfogalmazott emocionális és kompozíciós jegyek szuverén alkalmazásának "köszönheti" Máté Gyula. Jelentékeny szerepet játszott ebben a technika kreatív felhasználására való mindenkori érzékenysége is. A nyolcvanas évek közepétől készülő elektrografikái is ezt példázzák. A három-négy évtizeddel ezelőtt készült fotogramjai, mikroszkóp-nagyításai mintegy előképül szolgálnak fénymásoló gépen létrehozott alkotásainak. Máté Gyula az elektrografikai metodika karakterjegyeit, a véletlenszerűséget, a többszöri megkomponálás, át- és újraformálás esélyét egyaránt alkotói eszköztárába vonja. Az anyagszerűség jellegzetességeinek felmutatása itt is elsődleges problémaként jelentkezik a művészi alkotófolyamatban. A fekete-fehér munkáknál elsősorban a struktúráltság, a különböző nagyítások és ráfedések során megmutatkozó eltolódások, szerkezetmódosulások érzékivé tétele válik perdöntővé. Külön figyelemre méltó a szerző "Drótkefe sorozata", ahol a fekete alapra karcolt motívumnyalábok, a gép kontraszthatásaival kierősítve, egységes, energikus létszemléletet közvetítenek. A színes munkáknál főképpen a mozgás, az anyag energiáinak létesülése és eltűnése kerül az értelmezés centrumába. Máté Gyula jelenlegi átfogó bemutatója nemcsak egy alkotói pálya elmúlt évtizedeinek értékes válogatásaként rekonstruálható, de a töretlen művészi experimentum igényeként is, ami független kortól, társadalomtól, azonban örökös függésben van a szép érzékivé, láthatóvá tételétől. (Árnyékkötők, 1994/2) [3] A Szombathelyi Képtárban 1993 nyarán kerültek közönség elé Máté Gyula tűzzománcképei és elektrografikái, valamint néhány egyéni szabadalom, mint a kávékép, az indigóvasalás vagy a drótkefeművészet. A bemutatott anyagból mindenekelőtt a drótkefeképek tűntek ki. Elkészítésük módja különös érzékenységet és találékonyságot árul el, s példázza, hogy egy alapvetően durva fémszerszámmal hogyan készíthetők leheletfinom grafikai textúrák. Máté rézlemezre "keféli rá" az alapul szolgáló nyomóformát. Akárcsak a klasszikus fa-, réz- vagy linómetszet esetében, itt is a lemezmatrica számít negatívnak, melyet a szerző később elektrografikai módszerrel nagyít, sokszorosít és nemesít. Az elektrografikusok kedvelt gyakorlatától eltérően Máté nem a civilizáció talált képtöredékeiben leli meg a feldolgozásra alkalmas nyersanyagot, hanem a néhai manufakturális hagyományokat felidézve maga gondolja ki az ikonikus formát. A gyakorlott kézműves mozdulatait utánozva hol lágy hullámokba csavarítja a szálkás vonalkákat, hol pedig négyszöges vagy pórusszerű hatásokban csúcsosodó durvább erezeteket fon össze. Némelyik drótkefegrafikája a fatörzs keresztmetszetének szerkezetiségére emlékeztet, más esetben a ruhaszövet pórusos vagy a kőzetek lepedékes textúráját idéző képiségben állapodik meg. A háttér feketesége expresszív drámaiságba ágyazza a mozgásra utaló, cikázóan vibráló vonalrendszereket. Máté kefélt alkotásai a strukturalista formaképzés konkrét üzeneteket nem tartalmazó, játékos, díszítő vonulatába tartoznak, s a kozmikus erő megfoghatatlan gócaihoz keresik az utat. (Árnyékkötők, 1994/2) Kiállítások, fax-akciók, rendezvények 1991 Budapest, Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház: "Saját Idő Művészeti Zóna" kiállítás + Kaposvár, Somogy Megyei Művelődési Központ: "Árnyékkötők electrographic art" kiállítás + Szombathely, Szombathelyi Képtár: "Képeltérítés - Gépeltérítés" kiállítás + Nyíregyháza, Városi Galéria: "Árnyékkötők electrographic art" kiállítás és fax-akció + Érsekújvár (Csehszlovákia), Cinema Mier: "4th International Alternatiiv Art Festival" + Bonyhád, Művelődési Központ: "Telefaxon beküldött képek kiállítása" fax-akció és kiállítás (Máté Gyula szervezésében) + Győr, Műcsarnok: "I. Nemzetközi Grafikai Biennále" kiállítás + Budapest, Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház: "Az Ember" kiállítás 1992 Párizs (Franciaország), Galerie Bernanos: "Art Reseaux" fax-akció + Budapest, Budatétényi Galéria: "Árnyékkötők exhibitions" kiállítás + Debrecen, Orvostudományi Egyetem: "Árnyékkötők electrographic art" kiállítás + Aix-en-Provance (Franciaország), Intime Conviction: "Work with your eyes" fax-akció + Kaposvár, Városi Galéria: "Kelet-közép Európai Képeslap" kiállítás 1993 Sfántu Gheorghe (Románia), Városi Képtár, Torony Galéria: "Expozitie de electrografica, Árnyékkötők" kiállítás + Coesfeld (Németország), Kolping Bildungstatte/Spaarcasse: "Árnyékkötők Ausstellung" kiállítás + Novi Sad (Jogoszlávia), Galerija savremene likovne umetnosti: "Umetnost elektrografike u Madarskoj" kiállítás 1994 Kaposvár, Csokonai Tanítóképző Főiskola: "A fénymásolás népművészet" telefax kiállítás 1995 Budapest, Fészek Galéria: "Fénymásolatok - Effektek" kiállítás + Győr, Városi Művészeti Múzeum: "Árnyékkötők retrospektív" kiállítás 1997 Marcali, Bernáth Galéria: "Elektrografika" kiállítás + Kaposvár, Együd Árpád VMK: "Elektrografika" kiállítás 1998 Budapest, Balassi Könyvesbolt: "Egy falat az Árnyékkötők archívumából" kiállítás és kerekasztalbeszélgetés + Nyíregyháza, ZIG Galéria: "Árnyékkötők Archívum" kiállítás 1999 Simontornya: "Holdünnepnap / Moonsunday" szabadtéri kiállítás + Budapest, Általános Vállalkozási Főiskola: Computer Congress kiállítás + New York (Egyesült Államok): "Hungarian Artists Supplement 1998" az Árnyékkötők bemutatkozása az ISCA című lapban + Budapest, Műcsarnok: "Dátum/Idő - Digit-galéria" digitális képfolyam kiállítás + Budapest, Műcsarnok: "Dátum/Idő - Faximille" ezredvégi fax-akció 2000 Székesfehérvár, Bory Vár: "I. Kortárs Művészeti Fesztivál - Bábsubáb" szabadtéri kiállítás + Montreal (Kanada): "Copigraphy CD-ROM 2000" az Árnyékkötők alkotóival 2001 Budapest, Írók Boltja: "Egy - Árnyékkötők co-media" folyóiratest és kirakat + Nagyvárad (Románia), Tibor Ernő Galéria: "Elektrográfia" kiállítás 2004 Miskolc, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum: "Árnyékkötők retrospektív" kiállítás
Máté Gyula képei az Árnyékkötők honlapján
Máté Gyula (1933-2000) Jelen összeállítás
Kommentálható bejegyzés az ArnoilfiniBlogban |
