Művészbélyegek az Artpool gyűjteményéből

Galántai György:
A művészbélyeg - a kapcsolat médiuma

Az Arnolfini Archívum jelen kiállítása tényleg jó alkalom, hogy nyilvánossá tegyük Máté Gyula emlékeinket, mondjuk olyan formában, ahogyan ő tette bélyegterveinek előszavában: "Mindenki megteheti - mindenki képes rá: Folyóiratok, katalógusok, árjegyzékek, hirdetések, stb. képeinek részleteiből új képet szerkesztek. A lényegtelen alkotórészekből fontos egyedit csinálok, új minőséget hozok létre! - 1994. február 27-től."

Ez az ars poetica Tamkó Sirató Károly dimenzionizmusát, és korai előzményét, Kassák Lajos képverseit juttatja eszembe. Gyula hozott nekem egyszer egy hangfelvételt Kassák bonyhádi költői estjéről, amelyet fontos dokumentumként őrzött. Tamkó Sirató pedig fontos előzményként említi Kassák képverseit. A magyar fluxusnak (ha lett volna) mindketten fontos előzményei lennének. Ha Gyula módszerét tovább próbálgatnánk, még az is lehet, hogy ami nem volt, az mégis van.

Gyula első 150 bélyegtervének színes másolatát az Artpool támogatásával archiváltuk, majd ezután a házilagosan megoldható fekete-fehér másolásra tértünk át, mivel a bélyeglapok száma egyre csak növekedett. Összesen 819 számozott és aláírt bélyeg-tervet készített. Nem semmi!

Érdemes Máté Gyula "teljesítményét" a "művészbélyeg világban" megnézni. Miután a világ legnagyobb művészbélyeg-gyűjteménye az Artpoolban van, a nézelődést illetően nem vagyunk nehéz helyzetben. Ami a mennyiséget illeti: Máté Gyula az egyik világelső!

Erről jutott eszembe, hogy 1982-ben, amikor a World Art Post című ön-emlék-bélyeg projektünk katalógusa elkészült, elküldtem Mike Bidner művészbélyeg filatelista út-törőnek Kanadába, aki már akkor számítógéppel dolgozott, hosszú nyomtatott leporelló-leveleket küldözgetett és statisztikákat is készített, például a világ összes művészbélyeget készítő művészét összeírta országok szerint. Ez azért volt érdekes, mert a számadatokból kiderült, hogy az Egyesült Államok után - a WAP projektnek köszönhetően - Magyarország a második olyan ország, ahol a legtöbb művészbélyeg-készítő művész él. Részben ennek is volt köszönhető, hogy Bidner, korai halála előtt, az Artpoolnak adta óriási gyűjteményét.

Visszatérve Máté Gyula bélyegterveire, rajta kívül még két embert ismerek, aki hasonlóan koncepciózus volt, de természetesen egészen más irányultsággal. Az egyik a már említett Mike Bidner, a másik Jankovszky György fotográfus. Érdemes lenne egy összehasonlító tanulmányt, netán könyvet kiadni hármójuk egymáshoz kapcsolható világlátásáról.

Az Artpool oldalain már írtam bővebben Bidnerről és Jankovszkyról, hozzájuk kapcsolhatóan néhány gondolatot mondanék Máté Gyula munkáiról is, amit ő maga talán szóban nem mondott el, de elmondta a munkáival.

Először is, mindhárman holonok voltak egy elképzelt, de valóságos holarchikus világ hálójában.

Ebben a holarchiában, úgy látom, Máté Gyula fogta be vizuálisan a legszélesebb sávot. Ez akkor derült ki számomra, amikor a Parabélyeg kiállítást rendeztem a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás anyagát 16 témára építettem fel, és az egyetlen művész Máté Gyula volt, akinek munkái a legtöbb témában szerepelhettek. Sajnáltam, hogy nem láthatta ezt az eredményt.

2009. március 6.