Máté Gyula a Padon
Máté Gyula a Padon
Dicső Zsolt Mátégyuláim Elővettem "Mátégyuláimat", mert az ember előveszi időnként a "Mátégyuláit", azokat, melyek érzékszervelhetőek. Ismét rá kellett jönnöm, jóval kevesebb van a kelleténél, viszont van sok, igen sok lelkelős. Olyan, amit mások emléknek mondanának. Nézelődve az érzékszervelhetőket zuhant rám a felismerés: alig magázkodott! Szinte mindig másokról, a művészetről, a művekről, a műveiről beszélt. Arról, hogy csináljunk, történtessünk valamit. Nekünk közösen csupán három hosszú/rövid, nagyon intenzív év jutott. De ez legalább jutott. Két közös kiállításunk, pár pályázat melyeken mi is részt vettünk és terveink, melyeknek zöme a közös tervei voltak, beszélgetések, poharak töltve-üresen. Kiállításainkon - "Art-isták" és "R" -, mert nemigen foglalkozott címadással, rám bízta, címezzem el képeit. Az egyiknek "Máté pluszmínuszvégtelen Máté" lett a címe. Fájóan igaznak érzem most! Mivel magáról keveset beszélt, első könyvéhez is egy szöveggyűjteményt mellékelt saját szó helyett. Mások neki fontos, építkezést, hitet erősítő idézetei ezek. Olvasva őket, megtaláltam! Ráleltem arra a néhány sorra, melyeknél többen nem mondhatok róla. Persze próbálhatnék okosszerű megállapításokat tenni műveiről, művészetéről, vidéki-vátesz-magányáról, de művei, művészete állnak/áll méltó helyén nélkülem is, bár méltatlanul kevesen és keveset tudnak róluk, róla. A többiről pedig ő sem akart beszélni. De vissza az idézethez:
Mi együtt igazán jól éreztük magunkat és sokat-sokat-sokat haszontalankodtunk, s ez vált igazán hasznunkra, mások hasznára. És nagyon hiányzik. adzs
Dicső Zsolt a Pad című Irodalmi és Művészeti Folyóirat alapító szerkesztője. Fotók Dicső Zsolt archívumából
Bonyhádon, az "Art-isták" című kiállítás megnyitóján.
Máté Gyula Grafirkák című első kötetének bemutatóján;
A "Tarka tehén" című kiállítás, amelyet már nélküle, reá emlékezve nyitottak meg. Arnolfini Vendégkönyv Vissza a nyitóoldalra |
