Lapok Susanniából

Lakner Zsuzsa:
Planet Susannia

Mail-art munkáimat néhány éve Planet Susannia néven jelzem. Egyfajta imázst, logót, vizuális koncepciót akartam adni nekik. Pszeudo postai pecsétek és matricák, kis példányszámú, manuális eszközökkel készült kiadványok születtek Susannia égisze alatt.

Gyakran küldök a különféle témájú kiállításokra kollázsolt, pecsételt képeslapokat. Ezek eredetijei kikerülnek a szárnyaim alól, gyakran előfordul azonban, hogy nem mail-art céllal készült képek elemeiből képeslapokat csinálok, amik aztán kinyomatva megállnak önmagukban, s onnantól kezdve szuverén képeslapként funkcionálnak és repkednek mail-art akciókra.

Ez az összemosódás idővel azt eredményezte, hogy Susannia végérvényesen rátelepedett mindenfajta művészi tevékenységemre, és mail-arttól függetlenül már minden susanniai, ami körülöttem történik. Susannia partjait egyre több óceán mossa, de ez így van jól.

Ez is része a nagy egésznek.

Idézet az Arnolfini NetGaléria No 20-as, Susannia partjai című virtuális kiállításának információs anyagából; 2006. október 18.

Lakner Zsuzsa:
In memoriam Máté Gyula

Az első mail-art akció, amin részt vettem, a Hommage á Bartók című kiállítás volt Szentendrén 1995-ben. Rögtön felvettem a kapcsolatot a nekem legjobban tetsző munkák alkotóival. Így lettünk postaládabarátok Máté Gyulával.

Attól fogva rendszeresen cseréltük levelek útján információinkat és elméleteinket. Sosem találkoztunk személyesen. Többször terveztük, de valami mindig közbejött. Ennek ellenére remekül beszélgettünk éveken át. Rendszeresen beszámolt terveiről, azok megvalósításáról és az újra meg újra felbukkanó bosszantó nehézségekről, amik ideig óráig leblokkolták felhőtlen lelkesedését.

Önzetlenül adta át tapasztalatait, propagálta munkáimat különféle fórumokon és aktív szerepet vállalt magára más külföldi mail-art művészek magyarországi bemutatásában is. Leveleiből úgy tűnt, az örökmozgó emberek kifogyhatatlan energiájával munkálkodik éjjel-nappal. Egyszer egy vele készült interjúban azt mondta: "... egy ideig még halálom után is érkeznek majd a katalógusok, újabb kiírások. Erre az időre egyenlőre nem gondolok, ilyesmire nincs időm."

Szünet nélkül transzformálta a világot gondolatai szűrőin át elektrografikává, kollázsokká, drótkefe-képekké. Természetes közegükből kiragadott képeket, tárgyakat társított új asszociációkra késztető formációkba. Mindig megtalálta a mondanivalójának prezentálására legalkalmasabb médiumot, legyen az fénymásoló géppel elváltoztatott fotó vagy misztikus objektummá avanzsált hétköznapi használati tárgy.

1998-ban alkalmam nyílt Mohácson önálló kiállítás keretében bemutatni mail-art munkáimat. Gyulát kértem fel a megnyitó beszédre. Elkészültek a meghívók is, mikor remegő kézzel írt kis cédulát kaptam tőle, hogy kórházba került és mégsem tud eleget tenni kérésemnek. Találkozásunk ugyan ezúttal is elmaradt, felépülése után azonban újra jöttek a levelei és első, munkáit bemutató, nagy szeretettel dedikált kötete.

Alig zárt le sikeresen egy projektet, máris belekezdett egy újabba. 2000 nyarára nagy nemzetközi mail-art kiállítást tervezett "Tarka Tehén" címmel Bonyhádon és elkezdte összeállítani a munkáit bemutató könyv második kötetének az anyagát. A bonyhádi kiállítás újabb alkalom lett volna a találkozásra.

A 2000. évi mail art projektemen Gyula is részt vett. A katalógus elküldése után eltelt január és lassan február is, de Gyulától nem jött levél. Aztán mégis, de nem tőle, hanem róla...

A munkák a "Tarka Tehén"-re azóta mind megérkeztek, és mire ezek a sorok megjelennek, kiállítássá is rendeződtek. Gyula utolsó ötlete öt kontinens mail-art művészeinek fantáziáját mozgatta meg. Jóslata beigazolódott, a mail-art világhálóban tovább él még.

(A fenti írás A Pad című szekszárdi művészeti folyóirat felkérésére készült, 2000-ben.)

Lakner Zsuzsa honlapja